Egyre több oldalon, könyvben taglalják az ego szerepét a mindennapjainkban, annak szükségességét, vagy épp az ellenkezőjét, esetleg a finomra hangolását. „Szabadulj meg az egótól” vagy „Az ego az ellenség” jelmondat variációira bukkanhatunk a különböző oldalakon, segítő könyvekben és a spiritualitással foglalkozó berkekben, tanfolyamokon.
De biztos, hogy le kell mondani róla? És miért került ennyire középpontba az ego? Mielőtt ezeket megvizsgálnánk, tegyünk egy kis kitérőt arra, mi is az az ego.
Az Ego. Azaz Én.
Az ego latin eredetű szó, magyarul annyit jelent: én. Mint pszichológiai fogalom, szorosan köthető a pszichoanalízishez, ezek együttesen pedig a 19. századi neurológus, pszichiáter, Sigmund Freud nevéhez. Napjainkban is fontos szerepet kap az ’ego’, mint fogalom, és habár sokan csupán az alapjelentését ismerik, felkapott téma a lélekkel, önismerettel és spiritualitással foglalkozó körökben. Természetesen a pszichológiai berkeket is ideértve.
A Covidot megelőző években egyre többen fordultak a lélek rejtelmeit boncolgató tudomány és annak alternatív változatai felé, de a világban történő változásoknak köszönhetően még többen érzik szükségét, hogy tegyenek mentális jólétükért. Ilyenkor óhatatlanul is szembetalálják magukat az ego-kérdésével. A legtöbben egyfajta ellenségszerepet aggatnak rá, holott az ego az énünk, személyiségünk szerves része, amely asztrológiai szempontból megközelítve a személyiség vezérhangja. Egy erősebb, dominánsabb rész, ami áthatja a gondolatainkat, a viselkedésünket. Az ego az a központi részünk, amely mérlegel és reagál a mindennapi élet szintjén zajló eseményekre szintúgy, mint egy-egy döntés- vagy krízishelyzetben. Viszonyít az egyén tapasztalatai alapján, és a változással járó helyzetekre, tényezőkre sokszor mint ismeretlen, rendkívüli veszélyforrásként tekint. Vannak vágyai és félelmei, amiért vagy ami ellen küzd. Az ego egy látszólag egyszerű, mégis bonyolult hang vagy műszer, amely egy életen át társunk és kísérőnk. Segít álmodni, előre haladni, és életben maradni.
Az ego, mint szerves részünk
Ha azt kérdeznék tőled: ”Szükséged van még a szemedre?” Biztos, hogy kapásból rávágnád, miféle kérdés ez? Főként, ha tökéletesen egészséges. De mondjuk, ha a látásod nem is az igazi, megjelenik benned egy féltő ragaszkodás. Még akkor is, ha a homályos látás sokszor megnehezíti a mindennapi életet. A probléma akkor üti fel a fejét, ha a teljes életünket eluralja a rossz látás, folyton falakba ütközünk és neki megyünk másoknak, továbbá minduntalan azon bosszankodunk, hogy mindenki nekünk jön. Holott mi magunk vagyunk azok, akinek szemüvegre lenne szüksége, és nem a falnak vagy a többi embernek.
Ego nélküli ember asztrológiai szempontból nem létezik. Vegyük például a nyugati asztrológiát, ahol az I. ház az ego területe, vagy a Ba Zi-t, ahol az ego a nap oszlop és a struktúra egyvelege (de erősen összekapcsolódik az óra oszloppal, a vágyak, a tudattalan területével), láthatjuk, hogy esszenciális része a lélek képletének. Amíg van tudata az embernek, addig az ego elválaszthatatlan tőle. De akkor miért lett ellenségként kikiáltva?
Erős, gyenge és spirituális ego
Gyakran hallani olyan stigmákat, mint hogy gyenge vagy túl erős egója van valakinek. Ezek egyértelműen szélsőségek, és ami szélsőséges, abban a társadalom fenyegetést, kényelmetlenséget, vagy fejlesztendő területet lát. Mivel szélsőség, nem esik a normának tekintett tartományba, épp ezért az általános reakció az, hogy vagy kezelni kell, vagy meg kell tőle szabadulni.
A túl erős egóval megáldott embereken nagyrészt azért változtatnának, mert nehéz velük együttműködni, sok alkalmazkodást kívánnak a másik féltől. A gyenge egóval, pedig az a probléma, hogy kevésbé akar érvényesülni, bizonytalan, és sok esetben alul marad a társadalom szabta versenyhelyzetben. Mindegyik másképp működik, mint az átlag, és ez az egyénnek sokszor okoz fejtörést, akár csak a környezetének.
Az önismereti út útvesztője és az ego
Az ego komoly kihívást jelent a tudatosság, az önismeret és a spiritualitás útjára lépett emberek körében is, ahol az egyénnek a fejlődés érdekében komoly belső átalakuláson kell keresztülmennie. Illetve nem kell, de az átalakulás sok esetben óhatatlanul megtörténik. Ez a változás az, amely rengeteg önreflexióval és önismerettel magától „átformálja” az egót. Vagyis, ha bárki elindul befelé az önismeret útján, elindul az a folyamat is, amellyel egyre tudatosabb lesz, és el tudja csípni azokat a reakcióit és gondolatait, amelyekben az ego kényszeredetten reagál. Ez egy hosszú folyamat, amely nem siettethető, de könnyen segíthető.
Azonban az önismereti útnak is meg van a maga csapdája, ugyanis az ego szereti mások fölé helyezni magát. Így alakulhatott ki az a fajta spirituális ego, amely magát kiemeli a spiritualitás útját járó emberek közül, abban a tudatban, hogy elért egy szintet, ezáltal mások előtt jár. Ez annak köszönhető, hogy az én viszonyít, és csak kellő tapasztalattal, önismerettel és tudatossági szinttel lehet felülemelkedni a berögzült gondolati sémákon.
Az új perspektíva fontossága
Az emberi gondolkodást áthatja a viszonyítás és a skatulyázás, a jó és rossz fogalma szerint, holott a rendszer korántsem ennyire végletes, mégis könnyen csúszhatunk az ítélkezés és/vagy önmagunk kiemelésének hibájába. Érdemes elgondolkodni és megfigyelni, milyen gondolatok merülnek fel elsőként a következő kérdéseket olvasva. Egyesek az egyiket, mások kérdés nélkül a másik opciót fogják jobban preferálni a saját tapasztalataik és meglátásaik alapján, mert ahányan vagyunk, annyi féle elgondolás, megfigyelés, minta és hiedelem létezik.
(Figyelem! Egyes erős szembehelyezések a példa kedvéért vannak.)
Jobb egy ügyvéd, mint egy matektanár? Jobb lehet-e egy asztrológus, mint egy varrónő? Jobb egy anya vagy egy gyermektelen hajadon? Jobb egy kutya, mint egy macska? Jobb egy fiú vagy egy lány? Jobb az ásványvíz, mint a csapvíz? Jobb egy diplomás, mint egy szakmunkás?
Ha az első gondolatok közt volt az Igen bármelyik lehetőségre, megtörtént az ítélkezés, még akkor is, ha az az Igen frappáns indoklással lett alátámasztva. Ha viszont mindre Nem volt a válasz, az egy kifinomult gondolkodásra utal, amely átfogóbban képes megvizsgálni az adott kérdést és a kérdés tárgyát. Az elme a kérdés mögé néz és új szemszögből közelít. Újabb kérdéseket tesz fel, és nyitott arra, hogy ne kategorizáljon, mert belátja, hogy a fenti kérdések tárgyai közül egyik sem jobb vagy rosszabb, csupán más, mindegyik értékes a maga módján.
Ebből a perspektívából közelítve, pedig az ego sem jó vagy rossz, és nincs is szükség arra, hogy megszabaduljunk tőle.
Végezetül, sose felejtsd el megkérdezni magadtól, csak azért, mert azt gondolod, hogy jobb az egyik, mint a másik, biztos, hogy tényleg így is van? Nem lehet, hogy nem jobb vagy rosszabb, csak más?
És amikor eljutsz arra, hogy tényleg így látod a dolgokat, egy olyan gondolkodásmódra tettél szert, amely kihat rád és a környezetedre, mert benne van a belátás és az elfogadás.