Lehet, hogy te is egyre többet hallod az ismerőseid körében, hogy az egyikük mennyire tudatosan, kevés szemetet termelve igyekszik élni, egy másik ismerősöd elkezdett jógázni, sőt beiratkozott jógaoktató tanfolyamra, és már tervezi, hogy kilátogat Indiába. Az is lehet, hogy a tágabb ismerőseidről hallod, egyikük elment pszichoterápiára és mellette asztrológiát tanul.
Az én barátaim is egyre inkább fordulnak befelé, mert keresnek valamit. Mintha a keresés, az önmagukkal való foglalkozás és a spiritualitás afféle divat lenne. De mit is keresnek pontosan?
Elindulás és meghátrálás
Kortársaim körében egyre gyakoribb probléma üti fel a fejét: az a bizonyos kapunyitási pánik. Számomra sem idegen a jelenség. Kikerülve az egyetemről, ott állsz, és a világ kínálta számtalan lehetőség közül keresed AZT az utat, amin el kellene indulnod. De melyik legyen az? Majd kérdések kavalkádja cikázik végig az ember fejében. Egyáltalán miben vagyok jó, mik az erősségeim? Képes leszek megállni a helyem, amikor fogalmam sincs, mihez kellene kezdenem magammal az életben? Mit is akarok pontosan az élettől?
Sokan találják magukat szembe azzal a problémával, aminek a gyökerét leginkább a külső-belső elvárások (társadalmi és önmagunkkal szemben tanúsított), és a világunk teremtette illúzió-lehetőségek kecsegtetésében látok. És ezt tovább árnyalja számtalan tényező, mint például a klímaszorongás, a háborúk, az infláció.
Az önálló felnőttéválás küszöbén állva, megjelennek azok az akadályok és nehézségek, melyek oly mértékben elbizonytalanítják és elbátortalanítják a fiatal, élni vágyó embert, hogy hacsak nem rendelkezik kimagasló önbizalommal, és jól megfogalmazott élettervvel (és kellő anyagi hátszéllel), a négy fal között magába roskadva ostorozza önmagát, amiért megrettent az Élettől.
Ebben a helyzetben nem segít, ha azt látjuk, mások mennyivel előrébb tartanak. De ez is egyénenként eltérő, hogy ez kinek-mit jelent. Sokak szeme előtt a nagybetűs Siker lebeg. De mitől lesz valaki sikeres? Attól, hogy kijárja egy multinál a ranglétrát? Esetleg attól, hogy megházasodik és családot alapít? Vagy talán attól, hogy vállalkozásba kezd? Vagy azért sikeres, mert „megteheti”, hogy egy hátizsákkal körbeutazza a világot? Vagy attól, mert nagy háza van, társadalmi helyzete feletti autója és ruhatára, valamint megengedheti magának, hogy külföldön nyaraljon?
Egy kapunyitási-pánikkal küzdő fiatalnak sokszor még az sem világos, mit is jelent számára a sikeres élet, még ha ezt a család gyerekkorában valamennyire körvonalazta is számára.
Az igazi probléma, amiért egyre többen nyitják meg gondolkodásukat és önmagukat, az a kilátástalanság. Sokan úgy érzik, azelőtt elbuktak, hogy elindultak volna, mások később a sikerük ellenére érzik azt, hogy elbuktak és keresik mindennek az értelmét.
Kapaszkodók
Meglátásom szerint az ok, amiért egyre többen nyitnak, és indulnak el lelki utakon, az a kapaszkodók hiánya, melyet korábban sokaknak megadott a vallás, a hit, és az elfogadás. Jelen korunkban, amikor egyre többen igyekeznek olyan életutat magunkra erőltetni, elfogadottnak és a sikeres élet zálogaként tekintenek rá, sokszor zsákutcába vezet. Ilyenkor ébred fel rendszerint a szenvedés-, majd a keresés állapota, amely változásra és változtatásra ösztönöz.
Elindulva a változás útján pedig lehetőség nyílik megismerkedni olyan élettörténetekkel és módszerekkel, melyek enyhítik a belső szorongást, hitet és reményt adnak az elveszetteknek, és sokan még egy összetartó közösség részévé is válnak, ahol megkapják azt a fajta elfogadást és támogatást, amely által teljesebbek lehetnek.
Az ”egyedül-vagyok”-ság
Lehet most készülsz elindulni, vagy talán már rá is léptél a keresés útjára. Ilyenkor a legerősebb az ”egyedül-vagyok” érzése. Sokaktól hallottam, és magam is tapasztaltam, hogy a belső kételyeink egyfajta béklyóként elodázzák a cselekvést és a nyitást. A félelem, hogy gyengének, furának vagy csodabogárnak tartanak majd a számunkra közelállók és a környezetünk, magában hordozza a kirekesztettség esetlegességét, amit egy törékeny élethelyzetben a legkevésbé szeretne bárki is.
Pedig, akik felvállalva életbeli elakadásukat, elkezdenek tenni magukért, előbb-utóbb rájönnek, hogy a keresés közben érzett magány, koránt sem egyedi eset. Idővel sokan azt is felismerik, mennyivel kiegyensúlyozottabb és önfeledtebb életet élnek, miután elkezdték megismerni önmaguk működését és a bennük rejlő képességeket, mint igazi kincseket, amelyek által valóban sikeresek lehetnek és lettek is. Ez az az utólagos felismerés, amelyet itthon is egyre többen kezdenek meglátni a saját, és mások életében. Ez pedig arra sarkallja őket, hogy kacérkodjanak azzal, ami a másiknak bevált receptként elhozta a boldogságot.
Az önkeresésben és a spiritualitásban a modern kor embere meglátta azt a kapaszkodót, amelyre talán sosem volt még annyira szüksége, mint most, ahhoz, hogy a jelenlegi átmeneti időszak után egy olyan társadalom jöhessen létre, amely tudatosságával, együttérzésével egy jobb helyet teremtsen a következő generációk számára.
Kívánom, hogy megtaláld a Te Utad! Szeretettel,
Anett