Mielőtt elindultam volna a vállalkozók rögös útján, döbbentem olvastam két cikket a konzumspiritualitásról és a spirituális bullshitekről, amelyekben szó esett a sok buktatókról és arról a káoszról, amely rászabadult mindazokra, akik valamiféle kapaszkodót szeretnének találni az életükhöz, vagy épp annak változtatásán munkálkodnak.
Bekezdésenként vették végig az újabb és újabb (vagy régebbinél régebbi) módszereket és spirituális szállóigéket, amik segíthetik a hétköznapi életünket, amit a világunk és mi magunk is különösképpen szeretünk rendkívüli módon megbonyolítani.
Segítő Technikák-tengere
Lehet, hogy kezdőként igyekszel fellelni egy neked való segítő módszert, de az is lehet, hogy már jó ideje evezel a spiritualitás tengerén, ahol rutinos hajósként mégis elveszni látszol a legújabb fel-felbukkanó szigeteken, ahol egy-egy újabb technika és fantasztikus rég elfeledett módszer mellett suhansz csendben tova, kiguvadó szemekkel pislogva azt kérdve magadtól, hogy ez a sziget mégis mikor került ide? Lehet, hogy mindig is itt volt? De akkor nem kellett volna korábban észrevennem? Jónak tűnik a buli. Megálljak és körülnézzek, vagy menjek tovább? Vagy ez annyira mégsem nekem való?
Ismerős, igaz? Nem vagy egyedül, ha te is elbizonytalanodtál a számos segítő módszer kavalkádjában. A bizonytalanság kétkedést szül, az pedig elveszettséget és bosszúságot, miközben tényleg szükségét érzed annak, hogy valahol elindulj, valahol segítséget kapj, hiszen csak ezt szeretnéd. De miután órákig böngészted a netet, és nem lettél okosabb, hogy kihez is fordulj (helyette viszont legalább tizenöt különböző ígéretes technikával és divatos honlappal megismerkedtél), elcsigázottan meredsz magad elé, hogy akkor most merre? Kihez? Hogyan tovább?
Az egyszerűség és a tudatosság, mint elfeledett navigátoraink
A fentebbi leírást jómagam is megtapasztaltam, amikor elakadtam az életben. Épp a vállalkozás indítása előtti hónapokban kényszerültem újfent megtapasztalni azt a bizonyos Lélek Sötét Éjszakáját (vagy Lélek Sötét Órája). Aki volt már hasonló cipőben, tudhatja, hogy nem rövid, és nem fellángoló lelki válságról van szó. Mélyen emésztő, nyomasztó időszak, ami után (jobb esetben) gyökeres változás következik. Nagy szükségem lett volna valakire, aki meghallgat, aki figyel, de nem tudtam pontosan, mit is keresek. És bizonyára benned is felmerült, hogy de hisz asztrológusként minden állást látok a képletemben, tudom miről szól, tudom hogyan kellene „felemelni”, akkor miért van szükségem valakire, aki segít? Erre szoktam azt mondani, hogy a fodrász is elmegy másik fodrászhoz, ha lenőtt a haja, vagy egy jó frizurát szeretne, mert bár magának is be tudja festeni, vagy ügyeskedve két tükörrel levágja a saját haját, a folyamat sokkalta küzdelmesebb és kevésbé hatékony, mint beülni egy kedves kollega vendégszékébe. Így minden hajszál precízen festett és olyan hosszú lesz, amilyennek lennie kell, mert valaki segített rálátni a problémás, elérhetetlen területekre.
Ami ebből a rövid, szemléletes példából következik az az, hogy az egyszerűség, és az, hogy tudjuk, segítségre szorulunk, nem üldözendő. Kulcsszerepet játszik a tudatosság és önmagad ismerete, -figyelése, hogy ne vessz el, amikor te is behajózol a konzumspiritualitás új-régi technikáinak szigetvilágába, a legjobb, amit tehetsz, hogy:
- Hallgatsz a megérzéseidre. Valami szimpatikus? Lehet azért, mert olyasmi fogott meg belőle, ami valóban számodra a legtesthezállóbb módszer lenne, ami segítene rajtad, az élethelyzeteden vagy a változtatásban.
- Tudatosan figyeld a saját benyomásaidat. Lehetséges, hogy egy módszert a családod, a legjobb barátnőd, haverod istenít, mert neki bevált, de ha neked a szőr is feláll tőle a hátadon, evezz más vizekre! Addig menj, amíg megtalálod a te „szigetedet”!
- Egy elfogulatlan, sokat tapasztalt, széles látókörrel rendelkező ismerősöd véleménye sokat segíthet, de persze csak akkor, ha van ilyen az ismeretségi körödben. Aki sok mindent kipróbált, az nagy valószínűséggel el tudja neked mondani, hogy azok között a technikák, módszerek között mik a különbségek, melyik hogyan vált be neki. Ha nincs ilyen ismerősöd, pusztán szimpátia alapján válaszd ki a számodra hasznosnak tűnő módszereket, és végezz egy kis kutatást. Ilyenkor jöhet a pro-kontra lista.
- Hogy miért a szimpatikus, és nem a leghatékonyabb? Mert ami eleve taszít, hiába zengenek róla ódákat, és tűnik a legtutibb módszernek, ha végig kényelmetlenül érzed magad az adott segítőnél/tanfolyamon, és azt kérdezgeted magadtól, mi a fenét keresel te itt, akkor hiába a hatékonyság ígérete. Könnyen kontraproduktívitásba fordulhat a dolog.
- A kevesebb néha több elvét itt is használhatod. Menj el egy segítőhöz, ismerj meg egy módszert! Ne akard mindennek egyszerre a mélyére ásni magad, mert könnyen összekuszálódhatnak a dolgok, és a leghatékonyabb megoldás megszerzése helyett zsákutcában találod magad.
- Némi szkepticizmust megőrzöl. Ez véd téged. (Figyelem! Nem összekeverendő a szkeptikusok kritizációjával. Az már a véleményformálás egy formája.) Ez abban segít neked, hogy megkérdezd önmagadtól: „Valóban szükségem van erre a terápiára? Működhet? Jobb lesz nekem? És ha nem, megelégszem a tapasztalattal?” Ez ebben a formában jó, helytálló?
Ezeket szemelőtt tartva, bárhol kötsz is ki, legyen az pszichológus, családállítás, kineziológus, asztrológus, Mindfulness tréning, erdőfürdőzés (shinrin-yoku), csikung, Belső Utazás, Theta healing, természetgyógyász, reiki, agykontroll, elvonulás vagy éppen zarándokút, a lényeg úgy is csak az, hogy szívesen menj oda gyógyulni, fejlődni, feltöltődni, gazdagodni.
Kívánom, hogy megtaláld a számodra legtöbbet adó irányvonalat! Szeretettel,
Anett